2015. január 31., szombat

A döglégy akcióba lendült

Pénteken délután megérkezett a beharangozott ítéletidő, eső, hó minden menyiségben. Havat lapátolni nem láttam értelmét amíg el nem áll a hó esés ezért eldöntöttem, hogy kötök valamilyen legyet. Mivel a horgon meg a cérnán kívül más alapanyagom nem volt, először is nekiálltam kutatni, keresni a lakásban légynek való anyagokat. Először a mosogatóban találtam egy zöld  műanyag súrolót abból kivágtam egy szálat.


Aztán megakadt a szemem az fogason, és ott a feleségem egyik szövetkabátján, pár szálat abból is tépegettem. :)


Ennyi anyagot már elégnek találtam ahhoz, hogy a nemrég az interneten látott, olvasott damil lábú legyet megkössem. 12-es horogra kötöttem (más nem volt itthon) először a testet csináltam meg a tépett anyagból, aztán rákötöttem a damil lábakat majd rátekertem a zöld műanyagszálat, utána a fólia szárnyak következtek, és a végén felkötöttem a szemeket, amik egy vastag monofilból készültek, fogóval megfogva, melegítve, lapítva.
És ez lett belőle! A döglégy! Nem túl szép, de majd a többi talán jobb lesz. :)


Másnap lehetőségem nyílt délelőtt egy rövid 1 órás pecára, gondoltam lesz ami lesz nem viszek semmi mást csak a legyes botot, a zsinór végén a dögléggyel.
Négy-öt sodortatás után azt éreztem hogy elakadtam de ahogyan meghúztam megindult az akadó, egy szép szilvaorrú keszeg volt, a kezemben volt már amikor kiakadt a horog és sikerült lelépnie, így jár az aki sohasem visz magával merítőt. De legalább már tudtam, hogy a döglégy működik!
Nem sokkal később egy ennél nagyobb akadó indult meg a dögléggyel, ezzel már volt huzavona. Először azt sem tudtam mit csináljak vele húzzam vagy engedjem vagy csak tartsam, még nem fogtam eddig akkora halalt legyezve, hogy fárasztanom is kellet volna, de azért sikerült a partra juttatnom. :)


A hátralévő időben már nem fogtam semmit de folyamatosan fülig ért a szám, ezt a domolykót kifogni  nagy élmény volt.


2015. január 28., szerda

Téli domolykó

Nem cifrázom túl nagyon ezt a bejegyzést mert az egy óra pergetésről és a két óra legyező dobás gyakorlásáról nem nagyon lehet oldalakat írni, ezért csak pár sorban összefoglalom a mai délutánt.
A téli helyünkön nem találtunk szinte senkit, ami azért elég furcsa volt de nem baj így legalább szabad volt majdnem az egész pálya. Körülbelül egy órát pergettünk itt, nekem is Salinak is jött hal ráadásul a szebbek közül.


Aztán továbbálltunk, és a Mosoni Dunán kerestünk egy megfelelő helyet ahol elférünk mindketten a legyeskedéshez. A mai gyakorlás végére azért már egészen jól ment a dobás, meg voltam magammal elégedve, persze Salinak a dobásszintjét még csak néha alulról karcoltam de én már ezt is sikerélményként fogtam fel. Menni fog ez csak egy a lényeg, gyakorolni gyakorolni gyakorolni! :)


2015. január 22., csütörtök

Gyakorlás

Az utolsó pár horgászatom elégé halmentesre sikeredett, három alkalom egy domolykót adott, de ne panaszkodjunk hiszen január van.


Egyik nap amikor a horgászfelszereléseimet rendezgettem megakadt a szemem a legyes botomon, jó ideje nem nyúltam már hozzá, el is döntöttem, hogy következő alkalommal nem a domolykókat fogom keresni pergetve hanem gyakorolni fogom a dobásokat a legyes bottal.
Másnap gyorsan kötöttem egy gyakorló legyet és lementem a Mosoni Dunára, ahol még mindig markológépek dolgoznak, remélem idén tavasszal már mindenhol befejezik munkákat és a vízállás is újra normális lesz.


Na de munkagépek ide vagy oda gyakorolni jöttem.
Első pár dobásnál újra szembesültem a szokásos problémámmal, 10 méterig nincs gond de az a feletti dobások már csak ritkán sikerülnek max. 12-14 méter. Sokáig a botra vagy a zsinórra gyanakodtam, hogy ne jó, de ezt tavaly az Ásványrárói legyes találkozón a profik megcáfolták amikor az én felszerelésemmel akkorát dobtak, hogy tátva maradt a szám. Így a botra zsinórra ne foghatom már, nem maradt más választásom el kell ismernem, nem tudok jól dobni, végül is ezért jöttem gyakorolni.


Jó ideje lóbáltam már a zsinórt, a légy is rég elcsattant már róla amikor az egyik dobásnál kicsúszott a kezemből a zsinór és láss csodát  elszállt vagy 18 méterre (azért egy pici hátszél is besegített). Ekkor jöttem rá, hogy el kell engedni a zsinórt dobáskor, és nem csúsztatni a kezem között. Ezután már többször is sikerült jóval túllépnem a tíz métert, most kb. olyan tizenhat méteres problémám van.
De nem adom fel, sok gyakorlással szerintem sikerülni fog ezen  is túllépnem.


2015. január 10., szombat

A pataki szajbling

Tegnap délután amikor már nem fújt annyira a szél, Salival kiugrottunk a vízpartra, hátha sikerül egy-két domolykót elcsípni, de ami ezen a délutánon történt azt még álmomban sem gondoltam volna.
Leértünk a vízhez Sali egyből mondta, hogy ott vannak a a halak és van közöttük szebb is, aztán 1 perc múlva már hallatom is recsegni az orsóját, át is mentem megnézni mit fogott, egy domolykó  akadt a horgára. Dobta a következőt aminek jól odavert megint valami, következő dobásnál meg is akadt, furcsán pattogott a hal a vízfelszínen, kérdeztem Salitól mit fogtál, de ő sem tudta megmondani mit mert annyira fickándozott a vízfelszínem, hogy egyszerűen nem lehetett beazonosítani mi az,  aztán amikor Sali pár akrobatikus tornagyakorlat után félig a vízben  állva félig elfeküdve az iszapos partoldalon  elkapta akkor már láttuk, hogy bizony ez pisztráng. Nagy is volt az öröm mivel errefelé a szigetközben nem nagyon lehet pisztrángot fogni, elvétve nagyon ritkán halok róla, hogy fog valaki, szinte teljes mértékben szerencse kérdése a fogása.


Hát Salinak most összejött, megfogta, nem irigyeltem tőle, én ugyanúgy örültem neki hiszen pisztrángot közelről még nem láttam sohasem.
Elmentem lejjebb horgászni, kb 10 perc múlva csörög a telefonom, Sali hív, hogy gyorsan menjek vissza, nem kérdeztem miért, vissza futottam, már amennyire a bokáig érő sárban lehetett futni. A sárban csuszkorálás közben azon gondolkodtam vajon miért hívott vissza, csak nem megint pisztrángot fogott? Áááá dehogy, mondtam magamban, az teljesen kizárt, hogy egy helyen egymás után két pisztrángot is fogjon itt valaki. És amikor visszaértem az állam is leesett, Sali már megint egy pisztrángot tartott a kezében.


Utólag otthon a képeket nézegetve Sali rájött, hogy se a szivárványos, se a sebes pisztrángra nem hasonlítanak az általa fogott halak, ezért szakértői segítséget kért, ki is derült hogy ez pataki szajbling. Én még utána olvastam a szajbligoknak és kiderítettem, hogy egy 2007-be írott leírás szerint 20 év alatt csak három helyről írták le az előfordulását, de egyik sincs a közelben, úgyhogy ez tényleg különleges fogás volt.
Az utóbbi időben ha horgászni voltunk általában Salinak nem nagyon volt szerencséje mindig én fogtam többet de ezen a napon visszakaptam, két domolykóval meg a két pataki szajblingal lealázott rendesen :)



2015. január 4., vasárnap

Az év első horgászata képek nélkül

Túl vagyok az idei első horgászatomon amit most képek nélkül fogok leírni, ugyanis feledékenységem miatt semmiféle képrögzítésre alkalmas eszközt nem vittem magammal.

Az erős szél ellenére a hirtelen visszatérő jó idő nagyon csábított egy kis horgászatra.
Ezért hát meg is beszéltük Salival, hogy délután megnézünk pár helyet. Az elsőnél meg sem álltuk mert még jég borította a vízfelszínt,  egy darabon ugyan már kiolvadt de ott már be volt élesítve egy-két csukázó úszó így a pergetés itt kilőve. A másik helyre kiérve meg azzal szembesültünk, hogy ha horgászni akarunk akkor sort kell állnunk a helyért, pedig ezt a helyet pár évvel ezelőtt még csak egy-ketten  ismerték, aztán évről évre egyre többen jöttek. Ezen a helyen mindig melegebb a víz mint máshol és ha a vízállás is megfelelő  (ami idén még egyszer sem volt az) akkor szinte bármit lehetett fogni egész télen, balint, domolykót, jászt,csukát, süllőt, sügeret, stb. és nem csak kicsiket! De sajnos már túl sokan ismerik a helyet, és a halak is megfogyatkoztak.
Ezért Itt nem is volt kedvünk horgászni inkább elmentünk jóval lejjebb, hátha a jó idő és a kezdődő áradás megmozdította a halakat máshol is. És tényleg megmozdultak, hiába van január eleje pár helyen a felszínen fröcsögtek a keszegek. Ekkor már bizakodtam benne, hogy  talán domolykót is sikerül fogni.

Egy 20 perces eredménytelen dobálás után megérkeztem ahhoz a fához ami alól még karácsony előtt sikerült kettőt kivarázsolnom.
Beúsztattam wobblert alá ás elkezdtem visszatekerni, a veretését  néha-néha megtörte néhány örvény aztán pár dobás után amikor a lábam előtt fordul vissza egy domolykó rájöttem, hogy nem az örvények hanem a halak böködik finoman orral a műcsalit. A domolykó az én tapasztalataim szerint ha finnyás akkor max. háromszor négyszer piszkálja meg ugyanazt a csalit, utána már nem érdekli, ilyenkor vagy színt vagy formát kell váltani. Így aztán lecseréltem a csalit egy mérettel kisebbre, a bűvös kékpéhármasra :)
Ennek aztán rögtön odavert erőseben, következő dobásnál meg is akadt, szépen villogott az ezüstös pikkelyeivel meg a piros úszóival, még kicsit fröcsögött a vízfelszínen is aztán elköszönt, na de sebaj legalább nem kellett horgot szabadítanom és a fogás élménye is megvolt.

Ezután még próbálkoztam több helyen is a sárban és hólében cuppogva, de már nem akadt a horogra semmi a faleveleken és ágakon kívül.
Visszafelé már nem voltak olyan sokan a hídnál ezért meglátunk nézelődni, Sali rögtön kiszúrta a domolykókat 6-7 darab volt egy helyen volt közöttük egykét szebb példány is, egy oda nem való mesterséges tartás (autó gumi) belsejéből úszkáltak kifelé.

Dobtam nekik a hídról egy kisebb gumihalat de csak egyszer követte le az egyik,  amúgy teljesen hidegen hagyta őket, meg aztán megunták a csapkolódásomat is és elúsztak feljebb.
Gondoltam utánunk megyek, egy kicsit még dobálok aztán hazamegyünk, lementem a partra Sali meg fent maradt a hídon. Amint leértem Sali már szólt is, hogy visszajöttek a halak a híd alá. Szórtam  visszafelé a gumit közben Sali irányított fentről, hogy merre dobjak, lassítsak, gyorsítsak, stb. De hiába a távirányítás, áthúzhattam én akár közöttük is a gumihalat akkor sem kellet nekik. Csalit kell cserélni! De mit rakjak fel? A víz 30-40 centi mély lehetett, elő a 37-est! Ez sem kellet nekik, megint csere! "Bőrbogárra"! Erre már volt jelentkező egy 20 centi körüli. A horgászatnak ezután pedig szó szerint vége szakadt mert dobtam egy gigantikus gubancot ami négy kisebből állt, hármat szét tudtam húzni de a negyediknél szakadt, ezzel a már amúgy is vészesen kevés zsinórom még 15 méterrel rövidebb lett. El is ment a kedvem a további pecától, összepakoltam a botot és élményekkel gazdagabban de sok méter zsinórral szegényebben elindultunk haza. :)