2014. október 25., szombat

Széthullás

Az egyik nap elővettem a horgászigazolványomat, hogy beikszeljem az az napi nyerő számot, és amikor kinyitottam, szépen mindegyik kezemben ott maradt egy-egy darab.


A régi típusú tokom, ami már 20 éves is elmúlt, még mindig egyben van, ez meg két évet sem bírt ki. Talán az ikszelések miatt túl sokszor lett kinyitva, azért szakadt szét. Mostantól az engedély árába bele kell majd kalkulálnom minden évben egy új igazolvány árát is (500 ft), és , hogy az új ne szakadjon megint szét, majd választok egyet, a  hirtelen eszembe jutott megoldások közül.
1. Kevesebbszer megyek horgászni, úgy kevesebbszer kell kinyitni.
2. Fogási naplót máshol tárolom, és akkor egyszer sem kell kinyitnom.
Kevesebb nyitás = hosszabb élettartam  :-)
Vagy beletörődöm, hogy az enyém 1 év után megint csak két darabból fog állni.
Igazából a bele ragasztott tagkönyvet ki tudnám szedni, és áttehetném az egészet valamilyen másik tokba, de ennek olyan hülye mérete van, hogy nem találok hozzá, úgyhogy egyenlőre marad a kétrészes igazolvány, és a befőttes gumi.


2014. október 23., csütörtök

Part alakítás a Babos kikötőnél

Úgy néz ki folytatódnak a part alakítási munkák az Úgói parton.
Ma lesétáltam megnézni. A Babos kikötőnél megkezdték a lankás part  kialakítását, a túloldalon viszont még semmi nyomát nem láttam annak, hogy a mederszűkítést is elkezdték volna.


Ha egy kicsit még elsimogatják, akkor normál vízállásnál egész jó lesz, mert teljesen a vízpart mellé oda lehet majd állni, kajakot, lepakolni, felpakolni. Már csak egy normális kavicsos út kellene a falutól idáig, és tökéletes kikötő lenne belőle.
A nem egész 10 fok, és a metsző északnyugati szél ellenére, hoztam magammal horgászbotot.Wobblerrel meg sem próbáltam, 10 grammos kanállal dobáltam, de volt, hogy még ezt is visszafújta a szél dobáskor. Egy csukát azért adott a Duna ma is, igaz, nem valami hatalmasat, de adott.







2014. október 18., szombat

Sügér, sügér, sügér

Az elmúlt kettő kajakozásunk alkalmával szinte csak sügereket fogtam. Salival találtunk egy nagyon jó helyet. Talán gyerekkoromban láttam, és fogtam ennyi sügeret utoljára, mint az elmúlt két horgászatunk során.


Sokat fogtunk, Salinak  még csukákból is jutott jó pár, nem számoltam őket, és nem is nagyon fényképeztem, inkább kiélveztem, hogy megy a hal és szinte minden dobásra jön valami, mostanában amúgy is sokszor  inkább dobok újat, és fogok még egy halat, minthogy a  fényképezéssel szórakozzak. 






 Azért jött néhány nem tüskés hátú is.


A végére megint csak azt a bizonyos idézetet írnám,  " egy 37-es minden esetre"  :-)
 Próbálkoztam mással is, de ezen a vízen ez a hosszúkás forma volt a nyerő.

2014. október 13., hétfő

Végre egy nagyobb csuka

Ma apám megkérdezte tőlem, nem megyek-e el vele csónakkal körbe nézni egy kicsit halászi körül, természetesen nem mondhattam nemet.
Még itthon amikor pakoltam össze a felszerelésemet, megakadt a szemem a merítőszákon, általában nem szoktam vinni magammal, de most valamiért olyan érzésem volt, hogy jobb lesz ha elviszem. Kint gyorsan bepakoltunk a csónakba és indulás, felmotoroztunk a Reisinger szigetekig, ott már vissza is kellett fordulnunk, annyira kicsi volt a víz.


Visszafelé csorogva elkezdtem dobálni, de szinte mindenhol láttam a meder alját, kb. 70-80 centi lehetett a vízmélység, de volt ahol még ennél is kisebb. A halfogásról már lemondtam magamban, mert ilyen kicsi, és ennyire tiszta víznél sok mindenre nem lehet számítani, főleg úgy, hogy halakra utaló jelet nem is láttam. Már vagy negyed órája dobáltam amikor elakadtam, még apám is kérdezte. -Na mi van elakadt valamiben? Nem szóltam már vissza, mert addigra megindult az akadó, hajlott a bot, megszólalt a fék. Ez csuka lesz, mondtam, utána meg elkezdtem aggódni, mert csak fc előke volt fent, (balinra, domolykóra indultam). Pár perc küzdelem, és pár kirohanás után viszont végre megláttam, hogy száj szélbe akadt a kis kék wobbler. És most milyen jó volt, hogy hoztam merítőszákot!


Nem tudom hogyan, és miért, talán a fárasztás során, vagy a merítőszákban való vergődéskor, a fahal mindkét horgáról egy, egy ág letört, meg kicsit meg is lett rágva, szóval elégé  megviselte a harc a csukával. De nem baj veszek neki majd új horgokat, mert ez a wobbler már nagyon megérdemli.


2014. október 12., vasárnap

Ismerkedés a horgászattal, és a halakkal

Ma először elvittem a fiamat egy rövid kis horgászatra, nem mondhatnám , hogy kiugrott volna a babakocsiból a halak látványától, inkább csak megnézte őket, megfogni nem akarta egyiket sem. Pedig a sügerek pózoltak neki rendesen. De az első alkalomtól nem is vártam többet.


Na kinek foglalt el nagyobb helyet a felszerelése ? :-)


2014. október 9., csütörtök

Sügeres, csukás, fáramászós

Ma előbb végeztem a munkával, így volt 2 órám horgászatra, na de hova menjek? Maradjak itt a közelben valahol, vagy áldozzak be egy órát az oda vissza útra, és menjek az ártérbe egy messzebb lévő kedvenc helyemre. Az utóbbi mellett döntöttem, mint utólag kiderült jó döntés volt.
Idén csak párszor voltam ott, utolsó alkalommal valamikor nyár közepén, emlékszem rá, mert balinra dobáltam, és egy hosszabb dobásnál sikerült a túlparton lévő legmagasabb fa tetejére szakítanom a Thokimat. Jól megjegyeztem magamnak azt a fát.

Odaérve láttam hogy elég alacsony a víz, ez általában itt jót szokott jelenteni, ahogyan lopakodtam a part felé észrevettem egy sügércsordát kb. 20-30 db lehetett, nem voltak túl nagyok, de legalább harapós kedvükben voltak. Már az első dobásra jött egy, aztán még vagy öt követte, aztán arrébb állt a csorda .


 Arrébb álltam én is, mert itt elfogytak a kapások, a másik helyen megint csak a sügereket vettem célba, de kicsivel beljebb hosszúkás árnyak lebegtek a vízfelszín alatt nem sokkal, csukának néztem őket. Elhúztam a wobblert előttük, mögöttük, közöttük, alattuk, felettük, de nem kellet nekik. elkezdtem másfelé dobálni, egyszer csak kapás, küzd vadul, csuka volt. Nem valami  hatalmas méretű, de jövőre már biztosan eléri a méretet.


 Pár dobás után jött még egy, ennél már para volt, mert torokra nyelte, én meg 16-os monofillal dobáltam mindenféle előke nélkül, nem is szórakoztam vele, gyorsan kikaptam még mielőtt lelépett volna a wobbleremel.


Lehet, hogy fogtam volna itt még, de megakadt a szemem azon a túlparton lévő bizonyos fán, annak is a legtetején, és egyszer csak megcsillant valami a levelek között, a Thokim. Halat már fogtam, ezért úgy döntöttem megpróbálom visszaszerezni a hónapokkal ezelőtt fa tetejére szakított csalimat.
Hát nem volt egyszerű. Először is át kellet vergődnöm egy bozótoson, aztán átugrani két kisebb patakszerűséget, majd jött az ember magasságú csalános , utána a nádas, aztán az iszapos rész ahol bokáig cuppogtam az iszapban. Ezeket leküzdve végre ott álltam a fa alatt, fel is másztam a tetejéig, de a wobblert csak nem találtam meg, hiába néztem át az összes ágat. egy idő után feladtam, visszavergődtem az iszaposon, a nádason, a csalánoson, átugrottam a patakocskákat, és megküzdöttem a bozótossal. Átnéztem megint a túloldalra, és mit látok, a Thoki ott himbálódzik a fán, csakhogy nem azon amire felmásztam, hanem egy 30 méterrel arrébb lévőn, b@ssza meg rossz fára másztam. Na akkor újra, bozótos, patakugrás,csalános, nádas, iszapos, meg még egy 30 méter szinte áthatolhatatlanan bozótos a jó fáig. Már rutinosan mint egy majom felmásztam a tetejére, közben egyszer letört egy ág alattam majdnem leestem, aztán megint csak kerestem, jó 10 perc volt mire megtaláltam. Egy ág végén volt tőlem  három méterre, az ágat behajtani nem tudtam,  letörni sem, mert túl vastag volt, elő a svájci bicskát, és pár perc alatt annyira meg tudtam gyengíteni, hogy már le tudtam törni, mindezt egy fa legtetején a víz felett legalább 8 méterre.
Az ág letört, de a wobbler nem jött vele, mert az egy feljebb lévő ágról lógott lefelé, a zsinór oda gabalyodott szakításkor.


Ezzel már viszont szerencsém volt, mert ezt az ágat könnyen elértem, be tudtam hajtani, és végre meglett a Thokim.


Nem volt már más hátra, csak a bozótos, iszapos, nádas, csalános, patakugrálás, és még egy bozótos.  Mire ezekkel végeztem patakokban folyt rólam az izzadság, arra meg jöttek a szúnyogok, és eszembe jutott, hogy nem hoztam magammal vizet sem, pedig szomjas voltam mint az állat.
De még mielőtt hazamegyek gondoltam dobok egyet kettőt. Másodikra jött is a harmadik csuka.


Ezt követte még vagy hat sügér, aztán amikor már a huszadik utolsó dobást dobtam, jött a negyedik csuka, amivel megdöntöttem az egy horgászat alatt megfogott csukák száma rekordomat, az ugyanis eddig három volt.


A fényképezés közben bemozduló csuka érdekes képet eredményezett, olyan mintha angolna lenne.


Ez egy remek  horgászat volt, kb 12 sügér, és 4 csuka, mind a 37-esre, próbálkoztam mással is de csak erre volt ma kapás, peca közben többször is eszembe jutott a wobbler készítőjének egy mondása, ami így szól "egy 37-es minden esetre"

2014. október 8., szerda

Hárman kajakkal

Nemrég volt egy közös kajakos horgászatom, Salival, és Ervinnel a Szigetközi pecás blog írójával.
Én sajnos időhiány,  miatt nem tudtam írni erről a horgászatról.

A képre kattintva viszont elolvashatjátok Ervin írását a találkozóról.

http://szigetkozpeca.blogspot.hu/2014/10/kajakos-horgasz-talalkozo.html?spref=fb

Annyit azért most írok még róla, örülök neki, hogy végre összejött a találkozó, mert már jóval több mint egy éve terveztük, de mindig valami közbejött, vagy az időpont nem volt jó, vagy az időjárás szólt közbe, vagy a vízállás. De most sikerült, és egy jót kajakoztunk, horgásztunk, beszélgettünk.
A Mosoni Dunának  azon a részen (a felső részen) ahonnan indultunk, még nem horgásztunk mi sem eddig, csak átutazóban voltunk egyszer. Tetszett nekünk is az a rész, nagyon jó helyek vannak ott, de a halak sajnos eléggé inaktívak voltak, és a vizaállás is alacsony volt, legnagyobb sajnálatomra Halászi környékén meg semmit sem fogtunk pedig egy héttel korábban hemzsegtek ott a domolykók, na de van ilyen, hogy néha semmi sem jön.
Egy biztos, jövőre ismétlést szeretnék, és ha lehet, akkor a még feljebb lévő részeket is át bogarásszuk.
Sajnos a borongós idő miatt az összes kép amit készítettem homályos , használhatatlanra sikerült, ez volt a másik ok ami miatt nem írtam semmit a találkozóról.
Egy képet ezért még felrakok, az egyetlen halról amit fogtam, és amit nem láttak még a többiek sem.